Már jó régen nem postoltam semmit, ez majd most, a karácsonyi szünet közeledtével kicsit változni fog. Addig is íme a tegnap reggel a szállodánk ablakából Bécsben:

Az elmúlt hónapokban a szabadidőm jelentős részét egy érdekes találmány, az úgynevezett Depth of Field adapterek tanulmányozásával töltöttem. Fél éve, amikor először láttam ilyen szerkezettel készített felvételeket, rögtön tudtam, nekem kell ilyen. S nem rég végre elkészült a nagy mű.

A Depth of Field adapter (DoF) nem más, mint egy olyan optikai szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy különböző tulajdonságú objektíveket rakjunk az amúgy nem cserélhető objektíves kamkorderünkre. Esetemben régi Canon, 35mm-es filmes fényképezőgépek FD bajonettes objektíveiről beszélünk. Ezen objektívek használatával elérhetünk a kamera optikája által előállíthatónál sokkal kisebb mélység-élességet (Pl: szereplő éles a háttér pedig homályos) és egy a rendszer tulajdonságából eredő “filmes” hatást (olyasmi hatása lesz a videó felvételnek, mintha mozifilmre forgatták volna).

A DoF úgy működik, hogy a fény a témáról az objektívbe érkezik, amely a képet egy, az adapterben található matt üvegre (Ground Glas, GG) vetíti. Az itt megjelenő kivetített képet veszi fel a kameránk saját optikája. Hogy a matt üveg szemcsézettsége, illetve a rajta megülő por ne “álljon meg” a felvett képen, a GG-t egy vibrációs motor folyamatosan mozgásban tartja. A kameránk és a GG között található még két lencse (az achromat és a kondenzor lencsék), megyek a rendszer hibáit a chromatikus és szferikus aberrációt, azaz a színek széthordását és a kép szélein megjelenő sötétedést, illetve homályosodást hivatottak kiküszöbölni több, kevesebb sikerrel.

Ha a rendszer jól van beállítva, akkor filmes hatású, a videokamerák képminőségéhez képest jelentősen különböző minőségű felvételeket hozhatunk létre. Nem jobbat, vagy rosszabbat, hanem mást.

Mivel a fény több lencsetagon és egy matt üvegen keresztül jut el a kamera szenzorába, sokat veszít az erejéből, ezért fény, az kell a rendszernek gazdagon, így nagy fényerejű objektívek használata ajánlott. Első nekifutásra 3 objektívet szereztem be. Ezek olcsó, régi Canon FD bajonettes optikák, melyeket használtan már akár pár ezer Forintért beszerezhetünk. Az én készletem egy Canon S.S.C. 50mm f1.4, egy Kalimar 35-70mm f2.8 és egy Tokina 28mm f2.8 objektívekből áll.

A rendszer sajátossága, hogy a kép a matt üvegen fejtetőre állva jelenik meg, így ugye pedig elég nehéz filmezni. Erre több megoldás is létezik, de a legolcsóbb egy külső monitor. Eredetileg olyat vettem, aminek képét minden irányban tükrözni lehet, de végül is erre nem volt szükség, mert a helyzet úgy hozta, hogy a monitort eleve fejjel lefelé szereltem fel.

Fel került még a kamerára egy másik érdekes eszköz is, az úgynevezett “Follow Focus“, ami egy fókusz állító szerkezet. Ez lehetővé teszi, hogy oldalról, vagy egy hosszabbítóval akár távolabbról állítsuk a fókuszt finomabban, mint ahogy ezt eredetileg tehetnénk.

Mindezek együtt már akkora méretet és súlyt képviseltek, hogy szükség volt egy tartó rudazatra. Ez tartja a monitor akkumulátorát is, illetve az összes fent felsorolt eszközt. S hogy az egész stílusos legyen, kapott még a cucc egy vagány Alu koffert a Bricostore-ból

Hozzávalók:

Canon XH-A1 Kamkorder
Jag35Pro 35mm DoF adapter
DFocus Follow Focus
LCD4Video Monitor
Support Rod
Canon FD Objektívek

Tapasztalatok:

Az első tapasztalatom az volt, hogy a srácok a JAG35-nél nagyon rendes, becsületes és rugalmas arcok. Megtörtént, hogy valamiből feleslegesen 2 darabot rendeltem meg, de ők szóltak és miután tisztáztuk a dolgot a többlet pénzt visszautalták és mindezt teljesen maguktól. Ritka manapság az ilyen. Volt kis garanciális ügyünk is, de azt is fantasztikusan intézték. Minden elismerésem az övék!

Az LCD4Video monitor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Gyakorlatilag a felbontása nem elég a pontos fókuszállításhoz (még szerencse, hogy azt a kamera monitorán meg tudom tenni) és a képminősége sem az igazi. Talán a kontrasztjával és a színével nincs egyedül gond. A tanulság az, hogy 800X600 valós felbontás alatt nem szabad kísérletezni.

A JAG35Pro nagyon jól működik, talán egyetlen hibája, hogy a széleken jelentkezik egy kis kromatikus aberráció, ami túlélhető. Ennél jobb eredményt már csak a nagyságrendekkel drágább cuccoktól várhatunk.

A DFocus is nagyon jól működik, bár valószínűleg a műanyag fogaskerekeket idővel le fogom cserélni fémre, már találtam is egy fogaskerék forgalmazót.

További tapasztalatokra már csak az éles bevetéseken fogok szert tenni, amint a tavasz beköszönt. Ebben a hideg, latyakos időben nincs kedvem kimozdulni, az itthon készített öncélú teszteknek meg már nem látom értelmét. Jönnek majd az éles bevetések, például egy 20 részes ultravicces sorozat (hogy miről, az még titok), ahol majd lesz ideje ennek a technikának is kiforrni. Addig marad a jól fűtött szoba és a tavaszi produkciók tervezgetése…

A diavetítéshez kattints ide!

Van, aki konditerembe jár, mi itt gyúrunk. 17 év után újra együtt a régi banda. Hangzóanyagot ne is kérjetek, ahhoz még kell egy kicsit gyúrnunk, hogy azt is felvállaljuk!

Egy éves fiammal az új Mackie Onyx 1640i keverőt teszteltük a Hangfoglalás kiállításon a Hitspace standon

Az általam felfedezett és nekem tetsző újdonságok az iPhone OS 3.0-ban a tejesség igénye nélkül (ha valami eddig is volt de én csak most fedeztem fel, azért elnézést kérek):

• Az AppStore adatlapon a Screenshotok lapozása sokkal egyszerűbb lett;
• Redeem, Giftcard kódok beadása az AppStore-ban;
• Új funkciók a Contacts programban az adatlapon: Share contact (email vagy MMS), Add to Favorites;
• A Contactsban a telefonszámokhoz nem csak a szokásos mobile, home, stb… kategóriák választhatók, hanem lett egy új, iPhone kategória is;
• A Settingsben bekapcsolhatjuk a Find My iPhone funkciót, ami lehetővé teszi, hogy a MobileMe szolgáltatás használói megtalálják elveszett, ellopott telefonjukat. Az enyémet egy házban ülve 500m pontossággal találta meg. Hogy ez jó-e, azt nem tudom, de talán az hasznos lehet, hogy tudunk üzenetet és hangjelzést küldeni a telefonra távolról;
• Cut, Copy, Paste + fejlettebb kijelölés. Mindkettő nagyon hiányzott már, a kijelölés ráadásul sokkal jobbra sikerült, mint az elődje;
• Horizontális billentyűzet, ahol azért a betűk pontosabban eltalálhatók;
• A Photos alkalmazásnál is megjelenik a Copy és a Share. Amikor ezen menüpontokat látjuk, akkor lehetőségünk van egyszerre több kép kijelölésére is;
• A Phone rész Recents menüjében a hívásirányt ikon jelzi;
• Az eddigi SMS részből lett a Messages, ahol már MMS üzenet is küldhető. A beérkezett üzenetek szövege kimásolható, bár csak egyben. Küldéskor az iPhone dönti el, hogy SMS vagy MMS lesz-e az üzenet.
• Egy SMS üzenetsorozat bármely eleme külön is törölhető;
• A Mail programban a CC/BCC/From mezők csak kattintásra bomlanak ki, így nem foglalnak sok helyet;
• Spotlight Search, ami mindenre és elég gyorsan rákeres a telefonunkon;
• És még egy csomó minden, amit nem vettem észre…

Összességében felhasználói oldalról ezt nem találom olyan soknak, maradtak még hiányosságok, de ha hozzávesszük, hogy a fejlesztők felé mennyi új lehetőséget nyitottak, akkor viszont már nem is kevés. Felhasználói szinten az igazi áttörés a 3.0-t kihasználó programok megjelenésével lesz.

Mint azt az engem ismerők bizonyára tudják, több mint tíz éve játékfejlesztéssel foglalkozom. Ezen belül is Produceri, Projektvezetői feladatokat láttam el különböző projekteken. Ezek mellett, hogy a kreativitásom is kiélhessem néha zenéket írok, illetve hangeffekteket készítek játékokhoz.

Ebben a most induló sorozatban az elmúlt tíz év érdekességeiből, melléktermékeiből szemezgetek. Lesznek projektek, melyekben részt vettem, lesznek, amelyeket csak kívülről szemléltem. Bemutatok néhány el nem készült játékot, meg nem valósult fejlesztést, érdekes “sales” anyagot, meg ami eszembe jut. Főleg olyan dolgokra igyekszem koncentrálni, amik valamiért nem kerültek ki a boltok polcaira, de azért megérdemelnek pár sort.

Assassins

Elsőként előszedtem ezt a kis gyöngyszemet 2003/2004-ből, melynek projektvezetője voltam. Sajnos ez a demó is az el nem adott projektek számát növeli. A grafika Budapesten és Bukarestben, a 3D engine Debrecenben, a Mocap Nyíregyházán készült. A sztori a Codex világában játszódott. Külön érdekesség, hogy a videó végén látható harcost egy Thai-Chi világbajnok mozogta le. Ez a jelenet egy rövid részlet a világbajnoki gyakorlatából.

Chameleon, Black Noise Engine

Ebben a fejlesztésben közvetlenül nem vettem részt, mert épp a cég pénzügyi vezetőjeként tevékenykedtem. Ez egy 2 éves technológiai fejlesztés volt, mely 2007 végére érte el az itt látható állapotot. Az Engine olyan jóra sikeredett, hogy az Io (az Eidos leányvállalata Dániában) szemet vetett a technológiára, melyet szerettek volna megvásárolni a Hitmen 6-hoz. Sajnos az üzletnek az Eidos hirtelen megzuhanása vetett véget, a befektetők pedig nem finanszírozták tovább a költséges fejlesztést.

FIGYELEM! HD minőségű videó! A HD minőség megjelenítéséhez a lejátszón alul jobbra található HD gombra kell klikkelni!

Végre leesett az első hó. Nem is bírtunk a vérünkkel, hamarosan néhány szomszéddal egy parkolóban kötöttünk ki, ahol a magunk amatőr módján drifteltünk kicsit. Ime:

A minap hazafelé a kocsiban bekapcsoltam a Google Maps-et az iPhone-on. Mivel a havi 2GB adatforgalmi limitem tizedét sem használom ki, jó mókának tűnt a dugóban műholdképről, felülnézetből azt nézegetni, hogy milyen területek vannak a jól megszokott útvonalam körül. Aztán szépen lassan a dugó elillant, a forgalom felgyorsult.

A szegény kis program folyamatosan töltötte le a műholdképeket az aktuális pozícióm körül, egy ideig bírta is, de aztán elértem azt a sebességet az autóval, ahol az aktuális 3G sávszélesség éppen hogy elég volt a képek frissítésére.

Hoppá, hiszen akkor én most az internetkapcsolatom sebességével azonos tempóval utazom! Akkor most összehoztam két össze nem tartozó mértékegységet? Hány MBit is a sztrádán a megengedett legnagyobb sebesség?

Ahogy tovább gyorsultam, a 3G hálózat nem volt elég a folyamatos műholdkép szolgáltatásra, én pedig tovább elmélkedtem. Ha most ez egy fontos dolog volna, most upgradelnem kellene egy 130 Km/h sebességű internetkapcsolatra Na ez már túlzás!

Tudom, most sokan az őrülteknek kijáró elnéző mosollyal olvassák e sorokat, de én ezen gondolatok közepette mégis úgy éreztem, hogy ez az “őrület” nem más, mint a régóta várt XXI. század előszele.

Ma érzékeny búcsút vettünk egymástól a Focusrite Saffire Pro 26 i/o audio interfésszel. Fogalmazzunk úgy, hogy nem illettünk egymáshoz. Nem akarnám a Focusrite érdemeit kisebbíteni, hiszen a Liquid Mix továbbra is elég jó barátom, a Saffire valahogy nem jött be.

Természetesen már gondoskodtam utódlásról egy Apogee Duet személyében. Mivel a Duet csak 2 csatornás, tervezek egy Mackie keverőt is beállítani a rendszerbe, de ez még a jövő zenéje.

A diavetítéshez kattints ide!

Hogy milyen a Duet? Még nem tudom. A srácok a Hitspace!-ben sok jót mondtak róla, s az ő véleményükre adok. Egyenlőre még a dobozban a kicsike, de a helyet már tegnap este előkészítettem neki. Amint kibontottam és beüzemeltem, beszámolok a tapasztalataimról.

Pár órával később:

Nos hazaértem és be is üzemeltem a kicsikét. A hangját illetően mély tapasztalatim még nincsenek, de első hallásra igen jónak tűnik. A beüzemelés egyszerűen ment, a szoftvere átlátható, érthető és jól integrált az OS X alá. Tíz perc használat után a kezelése olyan rutinná vált, mintha mindig is ilyen audió interfészem lett volna.

Nincsenek vele bosszantó dolgok. Ha bekapcsolom a gépet, az interfész is bekapcsolódik, kikapcsoláskor egy halk tompa puffanáson kívül felesleges zajt nem ad ki. Egyszerűen csak teszi a dolgát!

Sajnos szereti a Firewire csatornát kisajátítani magának, ami miatt a FW HDD után való bekötésről le kellett mondanom. Mivel az iMacen csak két FW port van, be kell vessek egy FW Hubot, remélem azzal együtt tud majd működni (a honlapjukon azt írják, hogy igen).

Beindult a legújabb projektem, a Baba Film Produkció. A cím magáért beszél, a részleteket a www.babafilm.hu címen találod!